A december második fele életem legjobb hónapja
volt. Míg mások kint a szabadban a barátaikkal töltötték a téli szünetet, addig
én bent a szobámban chateltem és Ariana Grande albumot hallgattam. Igen, ennyi
volt a szünetem. Hogy kivel üzeneteztem, az egyenlőre még rejtély.
Decemberben úgymond már kezdtek jóra fordulni a
dolgaim, mind anyáékkal, mind tanulás szempontból, és kezdtem egy picit
jobbkedvű lenni. Egy nap (december 9.), egy csoportban chateltünk Ellával,
Isaac-kel, és a többiekkel akikkel így még nagyon jóban vagyunk. Isaac egyszer
csak azt írta, hogy írt Gusnak, hogy írjon rám, mert szomorú vagyok. Nem hittem
a szememnek. És rámírt. Annyira boldog voltam, hogy elkezdtem örömömben sírni,
és alig tudtam válaszolni neki, mert remegtek a kezeim. Közben az összes
barátnőmre ráírtam, hogy „URAMISTEN ÍRT!!!” Kimentem a konyhába inni, és
ránéztem egy teljesen jellegtelen tárgyra, és elkezdtem vigyorogni, mint egy
idióta. Rachel meg is kérdezte, hogy „Pennie, mi a bajod van?” Elég furán
nézett rám mindenki én meg csak vigyorogva válaszoltam, hogy „semmi”. Tuti el
is hitték. Ez a kedvenc napom lett. Suliban köszöntünk, és mindig annyira
féltem nehogy beégjek, mondjuk elessek vagy valami. A szívem állandóan majd’
kiugrott a helyéről, amikor mosolygott is közben. El sem hittem, teljesen olyan
volt, mint egy álom (az is lett, egy valóra vált rémálom).
Elkezdtünk egyre többet Facebookon beszélni. Az
első ilyen alkalmon este öt-hat körültől, háromnegyed tizenkettőig tartott.
Végig mosolyogtam, ahogy írtam. Annyira kedves és közvetlen volt. Elterveztem,
hogy másnap megölelem majd, de nem jött suliba. Délután láttam csak a reggeli
üzenetét, hogy nem jön, mert beteg. Na, akkor is egész nap beszéltünk. Utána
napon már odatolta a képét az iskolába. Megvártam egyik szünetben a termük
előtt, aztán így viccesen vagy hogyan szóltam neki, hogy „na gyere ide te” és
kitártam a karomat, nem habozott, meg is ölelt. Annyira hihetetlen jó illata
volt. Majd amikor mentem órára, kaptam még egy ölelést. Aki jött szembe a
folyosón ismerős, mindnek elújságoltam, hogy megölelt. Utána pár napig
számoltam hányszor ölelt meg, de meguntam, mert túl sokszor, és már
belegabalyodtam. Mégjobban beleszerettem. „És
történt aztán, hogy a két gyermek, minden nap hosszadalmas chatelést tartott.”
Mindig volt témánk, sosem volt ’csend’. Imádtam. Nagyon gyorsan lettünk ilyen
’szívecskés’ barátok, tehát már egy hét ismertség után szívecskéket írtunk
egymásnak, nem volt semmi átmenet. Beszélgettünk egyik nap egymás titkairól,
kiszedte belőlem nagy nehezen az enyémet. Nagyon gáznak találtam, mert azt
mondtam el neki, hogy azt kívántam, hogy írjon. Azt válaszolta, ez cuki, főleg,
hogy ennyit vaciláltam azon, hogy eláruljam-e. Próbáltam én is kiszedni belőle,
de nem adta meg magát. Annyit elárult, hogy ugyanaz, mint amit kívánni szokott
22:22-kor. Majd pár nap múlva az is kiderült, hogy én vagyok a témája. Már nem
bírtam ki, nap mint nap megkértem, hogy mondja el.
És jött az utolsó sulis nap, december 19.
Jelentkeztem a karácsonyi műsorba énekelni, és árusítani, mert ilyenkor mindig
van karácsonyi vásár. Teljesen véletlenül a mi árusítópadunk Gusék osztályáé
mellett volt, ennek külön örültem. 3 előadáson kellett volna énekelnem, de csak
2-n vettem részt, mert árusítani is akartam. Természetesen azon a kettőn
énekeltem, amit az osztályom néz meg, a másik pedig a nyolcadikasoknén, nem
tudom egyszerűbben elmagyarázni. Gus a műsoron halálra unta magát, figyeltem,
sütött az arcáról.
Sütöttem muffint a vásárra, nagyon finom lett a
többiek szerint, meg pillecukrot, amit olvasztott csokiba mártottam. Ilyen
pillecukrot készítettem külön Gusnak, egy G betűvel és szívecskével, meg
mézeskalácsból emberkét. Mindegyik nagyon tetszett neki, kaptam ölelést is,
aznap már kb. az ötödiket.
Olyan dél körül már szállingóztak a diákok
hazafelé, hogy minél előbb kezdődjön a szünetük. Én és még néhányan az
osztályból ottmaradtunk összepakolni a maradék holmit. Gus-szal bevártuk
egymást, és együtt mentünk el ebédelni. Gregoryt, Gus legjobb barátját még
megvártuk a termük előtt amíg összeszedi a cuccait, nem tudom hogyan, de kb. 15
perc alatt sikerült neki. Már tiszta türelmetlen voltam, erre Gus olyan dolgot
tett amitől elolvadtam. Odajött, és megölelt. Sokszor tette már, de egyik sem
volt még olyan, mint ez. Annyira meleg volt és gyengéd. Végre úgy éreztem
valaki őszintén szeret, és elfogad olyannak amilyen vagyok. Azokban a percekben
elhittem, hogy minket soha senki de senki sem választhat el egymástól. Azt
kívántam, bár sose lenne vége. 5 percen keresztül csak öleltük egymást. Közben
azt mondta, hogy idézem „majd találkozunk a szünetben romin”. Ezt arra
ajánlotta fel, hogy én odadünnyögtem neki, hogy hiányozni fog. Közben az
osztálytársai folyamatosan jöttek kifele a teremből, de minket egyáltalán nem
zavart. Egyik lány még oda is szólt, hogy „hú de romantikus” Teljesen kizártuk
a külvilágot, csak boldogok voltunk. Mélyen beszívtam az illatát, szinte
elájultam attól az édes fiúillattól. Amikor végre kitolta a képét Gregory,
akkor elindultunk enni. Elláék hívtak, hogy menjek velük Mekibe, de inkább
Gus-szal töltöttem ezt az időt, és nem bántam meg. Szóval elbattyogtunk az
ebédlőbe hárman. A sulinak a bejáratánál pont jött a tesóm Konnor, de
szerencsére nem vette észre Gust, még csak az kellett volna. Nem is mondtam
anyáéknak, hogy ennyire jóban vagyunk, Konnor meg ismeri, és nem akarom, hogy
megtudja. Szóval, már két hete olyan passzban voltam, hogy egy nap egy
szendvicset ettem csak, pedig mindenki tudja rólam, hogy imádok enni. Amikor a
kajáldában turkáltam csak az ebédemben, Gus megsimogatta a combomat, hogy „na,
egyél”. Én pedig ráhajtottam a fejem a vállára. Kanalaztam a levesből egy
picit, de semmi étvágyam nem volt. Amikor végeztünk, kimentünk, de Gusnak és
Gregnek el kellett mennie. Elbúcsúztunk, de én nem tudtam elengedni, és
nyafogtam neki, hogy ne menjen el, ő meg közben simogatta a hátam. Nem akartam,
hogy vége legyen. Nagyon jóba lettem több barátjával is, Aaronnal többek
között, de Greggel is.
Amikor hazafele buszoztunk egyik
évfolyamtársammal, Pennievel, akivel nagyon jóban vagyunk, végig dumáltam neki,
hogy mennyire boldog vagyok, meg mutogattuk egymásnak a barátainktól kapott
karácsony ajándékokat. Én kaptam Ellától, Kimtől és Allisontól.
Este színjátszóra mentünk Rachel-lel, és ott is
ajándékozás volt. Én az egyik legjobb barátnőm, Francis testvérét húztam,
Luke-ot, én pedig Abigail-től kaptam ajándékot (párducmintás sál, gyertya),
aminek nagyon örültem, ugyanis imádom a párducmintát. Francis-szel végig
beszélgettük, hogy mennyire boldogok vagyunk, én Gus-szal, ő pedig James-szel.
Voltunk. Rohadt múlt idő.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése